A mandula termesztése meglehetősen sok odafigyelést igényel, a nitrogén kétszeri alkalmazása (fél adag tavasszal, fél adag nyáron) eredményesebb, mint a teljes adag tavaszi kijuttatása. A megbízhatóan kiváló minőséget képviselő termelés elengedhetetlen feltétele a kálium alkalmazása. A kálium kellő mennyiségű jelenléte pozitívan hat a gyümölcs méretére, hiánya esetén pedig a következő évben csökken a termés mennyisége. Éves szinten a mandula kálium-oxid-szükséglete hektáronként nagyjából 225–270 kg-ot tesz ki. A nyári levelek elemzése révén fontos információkat kaphatunk a növény ásványi anyagokkal való ellátottságáról. A mandula érzékeny a magas sótartalomra, különösen a levélzeten jelentkező, 0,30 %-nál magasabb nátrium- és az 1,79 %-ot meghaladó klórtartalomra. Fejlődése a hűvös és csapadékos telet, enyhe tavaszt, meleg és száraz nyarat és enyhe őszt biztosító környezetben a legoptimálisabb. A fa viszonylag jól tűri a hideget, rendes tavaszi fejlődéséhez és virágzásához téli nyugalmi időszaka alatt alacsony hőmérsékletre van szüksége.